Tervezett véletlenek

A ferde oszlopok és a kiváltások fölé járható vasalatú gerendák kerültek A banktér szerkezeti és (lent) a belső kialakítása A teherfelvonó falak zsaluzásának kitűzéséhez nélkülözhetetlenek voltak a geodéták Az udvari szárny ablakai vakolt felületekhez csatlakoznak Az utcai szárny ablakaihoz előre levágott lapok, illetve utólag beszabott fémtáblák csatlakoznak, belülről pedig gipszkarton – takarással Az L alakú épület sarkánál a formai bonyolultság miatt trapézlemez zsaluzatú födémet és VM Zink lemezfedést alkalmaztak Építtető: ING Magyarország Ingatlanfejlesztő Kft., Elekes András Építészeti tervezés: EEA Budapest Erick van Egeraat Egyesült Építészek Kft. Építészek: Erick van Egeraat, Balajti Zita, Bálint Zsófia, Beczner Balázs, Benkő Ágnes, Bódi Eszter, Darko Kovacev, Grand Gabriella, Gutvill Zsófia, Gyüre Zoltán, dr. Komjáthy Attila, Láncos Áron, Michael Rushe, Tiba János, Z. Halmágyi Judit Szerkezettervezés: MTM Tanácsadó Mérnökiroda Kft., felelős tervező: Markovits Péter, munkatársak: Bécser Pál, Kazsimérszky Róbert, Matúz Timea, Nagy Péter, Richter János Gépészeti és elektromos tervezés: SMG-Sisu Budapest Kft., Szigyártó Gábor, Frans van Dommelen, Pernyész György, Gombás Lukács Költségelemzés: MDA Budapest Kft., Stephen Burchett, bonyolítás: Keresztély József Generálkivitelezés: Csarnok 2002 Kkt. (Magyar Építő Rt., Szász Bendegúz; Hérosz Rt., Falvai János) Szerkezetépítés: Épszerk-Pannónia Kft. Homlokzati kőburkolat: Reneszánsz Rt. Homlokzati üveg és alumínium: Alukol Kft., gyártmánytervezés: MetalCAD Kft. Átrium üvegfal és -tető: HEFI GmbH, Beépített bútorok: Full Kft. Gépészet: Optimal Elektromos munkák: Elektro Profi Kft. Fénytechnikai tanácsadás: Erco Fém álmennyezet: Brakel BV Belső üveg homlokzat: Havasi Kft. Egyedi üvegszerkezetek: Kupa Kft. Homlokzati acélszerkezetek: Határ-T Plusz Kft. Az ING Bank és a vele évek óta együtt dolgozó EEA (Erick van Egeraat Associated Architects) Építésziroda már korábban is feltűnést keltettek Budapesten közös projektjeikkel – például az Andrássy úti irodaházzal és a Dózsa György úti Liget Centerrel, az egykori MÉMOSZ-székház felújításával. Ezek meglévő, műemléki házak rekonstrukciói voltak, így azok külső formálásában a tervezők keze erősen kötve volt. Ehelyett inkább a belső terek és a részletek kialakításában fogalmazhatták meg igazán elgondolásaikat. A bank később megvette a Liget Center szomszédos telkét is. Az ott álló ház elbontásával lehetőség nyílt egy új épület komplex megformálására. Az így létrejött irodaépület első ránézésre olyan, mintha véletlenszerűen rakták volna össze darabjait, homlokzatát, szerkezeteit. A „random-stílus” megvalósításához azonban különleges tervezői tudatosság és professzionális kivitelező szükségeltetett. A beruházók úgy indították el az építkezést, hogy akkor még nem volt jelen a későbbi generálkivitelező. A szerkezetépítés végéig az MDA Budapest Kft.-t alkalmazták a projektvezetés biztosítására, ami a projektmenedzselési és az építésvezetési feladatokat is magában foglalta. A cégnek úgyszintén feladata volt a generálkivitelező – a Hérosz és a Magyar Építő Rt. fúziójából alakult – Csarnok 2000 Kkt. belépéséig a szakági munkák vezetése is. Az újfajta kísérleti konstrukció merész vállalkozás volt, de – utólag már kijelenthető – a beruházóknak megérte és bevált. A bontáshoz 2002 elején kezdtek hozzá, a Land-Bau kivitelezésében. A mélyépítési munkálatokat a Vízép (most Swietelsky-Vízép) Rt. végezte. A részvénytársaság tervezési kapacitással is rendelkezik, így a résfalazást, az alaplemezt, az ideiglenes megtámasztásokat, valamint az oszlopok alatti alapozást a Vízép tervezőirodájában dolgozták ki a tendertervek alapján. Érdekesség, hogy alapozásként a kívánt helyeken nem cölöpöket, hanem – a cég technológiai adottságait kiaknázva – négy-négy résfalat alkalmaztak, így nem kellett a mélyépítési munkákba alvállalkozókat bevonni. Speciális feladat volt a szomszédos Benczúr utca 47. szám alatti ház megtámasztása is, amit szintén réseléssel oldottak meg. Ennek kivitelezését elősegítette, hogy a mélygarázst úgy tervezték, hogy kihagytak belőle egy sávot az épület mentén. A mélygarázs másik oldalán a bank nem sokkal ezelőtt kialakított irodaházának alagsora található. Ebből adódóan a felszín alatti munkáknál el kellett bontani, illetve részben ki kellett kerülni az előző építkezés ottfelejtett darualapját, valamint résfalkihorgonyzás helyett átkötést tudtak csak alkalmazni. Ez azt jelentette, hogy a szükséges helyeken átfúrták a Liget Center garázsfalát, és időlegesen ahhoz rögzítették az építendő falakat. A résfalazás befejezte után a rögzítési kapcsolatot elbontották, az áttörési helyeket megszüntették. Az épület földszinti alaprajza és az utcai szárny hosszmetszete A ház felépítménye is újfajta megoldások alkalmazásával jött létre – az MTM tervei alapján, az Épszerk-Pannónia Invest Kft. kivitelezésében. A szerkezettervezők és -kivitelezők – mint a későbbi munkarészek résztvevői is – az építészek jól használható, spaciális tervezői rendszerére kapcsolódtak rá. A változatos formai megjelenés mögött valójában követhető, egységesített szerkezetek, szerkesztések vannak, amelyek a későbbi változtatások lehetőségét is biztosítják. A szerkezet egyik legbravúrosabb része a földszinti födémlemeznél található nagyméretű konzol kialakítása volt, amely a résfal tetejére támaszkodva tartja az egész konstrukciót. A szerkezet megvalósítása azonban nem volt zökkenőmentes: mérési hibából adódóan és a földszinti födém szintjének megtartása érdekében a konzol méretét kénytelenek voltak áttervezni. A szerkezet másik sajátossága, hogy ez esetben a körítőfal is teherhordó. Így megvalósíthatóvá vált az elképzelés: a ritkább pillérosztás, azaz a minél légiesebb, szellősebb belső terek létrehozása. A banktér rendhagyó megjelenésű, ferde oszlopai és a kiváltások fölé hatalmas - „járható vasalatú” – gerendák kerültek. A homlokzati falak szabálytalan töréseinek kialakítása igényelte a legnagyobb odafigyelést és kreativitást. A zsaluzás pontos kitűzéséhez nélkülözhetetlenek voltak a geodéták, akiknek mérései nélkül elképzelhetetlen lett volna a sajátos formájú ház vasbeton vázának elkészítése. A kivitelezők pedig kénytelenek voltak egy CAD-es munkaállomást kialakítani az építkezés helyszínén, hiszen a tervezők és a geodéták térben jelölt kitűzési pontjait csak így tudták megfelelően követni. Noha az elvárások nagyok voltak – a pontatlansági tolerancia épületszakaszonként maximum 5, és ablakonként 1,5 centiméter volt – a jó összmunka eredményeként a szerkezetek nagy részénél sikerült ezt megvalósítani. (A zsaluzási munkákról már közöltünk cikket az Építőmester 2004. január–februári számának 26–27. oldalán. – A szerk.) Az építési vállalkozás specialitásából és a szoros határidőkből fakadóan is rendhagyó helyzet alakult ki: a homlokzathoz tartozó elemeket – kőburkolatokat, ablakokat, függönyfalakat – már az építkezés kezdetekor megrendelték (a változatos megjelenést egy jól kitalált rendszer segítségével standardizálták). Ez óriási kötöttséget eredményezett a későbbi kivitelezés során, hiszen – természetükből fakadóan – a vasbeton szerkezeteket nagyobb tűréshatárral építették, mint az előre fix méretekkel gyártott üvegszerkezeteket és burkolatokat. Ezért a tartószerkezetet – elkészülte után – újra precízen felmérték, a számítógép segítségével rávetítették a legyártott burkolati elemeket, majd az optimális takarásnál rögzítették azt. Az így adódó eltéréseket levésték a vasbeton szerkezetekből, és később a csatlakozó gipszkarton belsőknél is korrigálták. A bonyolult formák elkészítésénél szerencsére több helyen is adódott játéktér – a tudatos tervezési rendszernek, illetve szerkezeti kialakításnak köszönhetően. A töréseknél előforduló síkfogasságot például az eredetileg 5 centiméteresre tervezett légrés vastagságának változtatásával lehetett kiküszöbölni. A másik korrigálási lehetőség az volt, hogy csak a falmezőkbe kerülő Serputino Classico köveket rendelték meg előre Olaszországból, a törések mellé viszont „toleranciasávokat” terveztek, ahol a helyszínen vághatták méretre a burkolóelemeket a Reneszánsz Rt. szakemberei (a biztonság kedvéért egyik irányba takarást ráhagyva). A speciális síkra helyezett ablakszerkezeteket úgy alakították ki az építészek és az Alukol gyártmánytervezői, hogy a bordákra takaró burkolatok felhelyezésénél lehessen azokon állítani. Ez a konstrukció – a háromrétegű üvegezés – egyúttal a kondenzációs problémákat is orvosolja. A munkaszervezés ésszerűsége is hozzájárult a homlokzat sikeres elkészítéséhez: az Alukol-féle fémtáblákat csak a kőszerkezetek felhelyezése után, a helyszíni felmérés alapján gyártották. A gondos tervezés és szervezőmunka ellenére a különleges homlokzat kivitelezése csak úgy volt lehetséges, hogy az a szokásos gyakorlatnál aprólékosabb volt, már-már a kézművesség határát súrolta. A háromrétegű ablakszerkezet és a síkba tartott burkolatok csatlakozásának csomópontja Az átrium pontmegfogásos függönyfalának csatlakozási  csomópontjai a vasbeton szerkezetekhez rajzon, illetve  a valóságban A függönyfalat a mögötte párhuzamosan futó feszített kábelek tartják, szél ellen pedig vízszintes acélgerendák merevítik A homlokzat küllemén túl az épületegyüttes másik attrakciója az átriumok szerkezeti kialakítása. A pontmegfogásos függönyfalat a fal mögött párhuzamosan futó feszített kábelek tartják, a szél ellen pedig a vízszintes acélgerendák merevítik. A ház imázsát követő, a gerendákon látszólag rendszertelenül átszőtt kábelek egyúttal megakadályozzák a gerendák lehajlását is. A rendszertelenség könnyedsége természetesen itt is csak látszólagos, a szerkezet háromdimenziós modellezéséhez bravúros statikai számítások kellettek, amelyet a francia RFR cég szakemberei végeztek el. A számítások alapján a merevítőgerendákat már előre kifúrva, a rögzítőelemeket pedig az egyedi szögtöréseknek megfelelően legyártva szállították a helyszínre. A feszített kábeleket a helyszínen a gerendák nyílásain átfűzték, és felülről lefelé haladva a helyükre rögzítették. A feszített üvegfal szerkezeteinek beemeléséhez toronydarut használtak, mert az autódaru lassúbb lett volna, valamint így a Dózsa György út forgalmát sem akadályozták. A homlokzati üvegfalat a függönyfal-specialista Hefi-Fischer GmbH készítette, a belső üvegszerkezeteket pedig a miskolci Havasi Kft. A homlokzati üvegfalak speciális részét képezik a bejáratok. Itt két-két üveg forgóajtó közé egy menekülésre alkalmas, illetve a mozgássérülteknek szánt nyíló ajtó került. A homlokzattól visszahúzott forgóajtó hengerpalástjának kapcsolata a ferde üvegfallal „szoknyás” kialakítású hőszigetelő üvegtáblákból áll, ami lehetővé tette, hogy teljesen elkerüljék az acélszerkezetek alkalmazását. A transzparens, paralelogramma alakú, kifelé dőlő, excentrikus forgásponttal bíró ajtót a Kupa Kft. gyártotta. A ház fedése nagyrészt bitumenes lemez. Az átriumokra ettől eltérően – a homlokzati üveg átfordításával – Omega márkájú rozsdamentes acélháló árnyékolással ellátott üvegtető került. Az L alakú épület sarka is másfajta fedést kapott: itt a formai bonyolultság miatt inkább trapézlemez zsaluzatú födémet és VM Zink lemezfedést alkalmaztak. Az irodaterek kialakításánál a 3,6 méteres raszterhez igazították az irodaház fan-coil rendszerét. A szükséges gépészeti berendezéseket fémtáblás Brakel, bepattintós álmennyezet fogadja be. Az irodaház egész területére egyedileg gyártották a váltakozó szélességű, egyedi mintázattal ellátott tálcákat – ezzel is erősítve az épület egészén átvitt, a monotonitást kerülő hatást. A födémeken az álpadló helyett a padlódobozok és csatornák rejtik a gépészeti csövezést (így például az LNX informatikai hálózat kábeleit is) – a kívánt 2,70-es belmagasság megtartása érdekében. A belső terek sem maradtak egyedi megoldások híján. Például a bank ügyfélszolgálati termébe „befordították” a külső homlokzat anyagait és azok mintázatát. A hozzávetőlegesen 20-30 síkból álló, rendkívül izgalmas térben úgy kellett „összehozni” a tört mennyezetet, hogy a mögötte lévő spinklerek mindenképp egy síkban maradjanak. A lépcsőházakat is rendhagyó szerkezettel tervezték: az előregyártott lépcsőkarok lebegnek, és csak a pihenő két acélpengéjére támaszkodnak. Felületük jó minőségű volt, így egyszerűen csak műgyantakenéssel burkolták. A lépcsőkarok ipari megjelenéséhez igazodik az orsótérbe helyezett, a korlátot kiváltó horganyzott rácsfal is. Az épületegyüttes alapkoncepciója már a kezdeti skiccen is jól látszott: három épülettömb „táncol” az érzelmes öreg villák és a szikár modernista irodaház között - mindkét oldal ritmusát követve. A rakoncátlan, szertelen megjelenésű „suhancokat” aztán krómszalagokkal átkötötték, amelyeken tükröződik a „random-kor”: a véletlenszerűen összeálló, nyüzsgő város és az áramló forgalom. Csontos Györgyi

(ArchiWeb)